Nógrádiak a Nagy Háborúban Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára I. világháborús történeti blogja
IGAZGATÓ ASSZONY KÖSZÖNTŐJE MNL NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA I.  VILÁGHÁBORÚS JEGYZÉKE "NAGY HÁBORÚ" NÓGRÁDI TÖRTÉNÉSEI FOTÓK MEGTEKINTÉSE AZ EMLÉKMŰVEKRŐL A-Z-IG FOTÓGALÉRIA VIDEÓGALÉRIA KUTATÓINK EMLÉKEI HATÁRON TÚL SZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK BIBLIOGRÁFIA AZ I. VILÁGHÁBORÚ KUTATÁSÁHOZ HASZNOS LINKEK GYŰJTEMÉNYE NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR ELÉRHETŐSÉGE
FRONTNAPLÓK Katonák háborús élményei – naplók, memoárok  Az I. világháború eseményeit korabeli naplók, memoárok segítségével is tudjuk  rekonstruálni. Legolvasottabbnak persze az elit írásai számítanak, de nem mellékesek az  egyszerű katonák írásai sem. A fronton papírra vetett sorokból többek között a besorozás, a  kiképzés, a felszerelés, a frontra történő utazás, az első ütközetek, a visszavonulások, az  elhelyezés, a kvártély, az élelmezés, az ellátás, a higiéniai körülmények, a hadsereg és a  helyi lakosság kapcsolata, az alá és fölérendeltségi viszonyok, a fogságban eltöltött időszak  emlékképei „olvashatók”. A MNL Nógrád Megyei Levéltára anyagában is fellelhető naplók köztük ki lehet emelni  Galos János bőrkötéses kis füzetecskéjét, továbbá a Besztercebányai Állami Levéltár  Losonci Fióklevéltárában hungarikakutatás során napvilágra került dr. Patak Károly losonci  tanár galíciai fronton vezetett jegyzeteit.  Az alábbiakban dr. Patak Károly naplójából teszünk közzé részletet.  (Az átírás mellett látható az eredeti dokumentum másolata.)  Dr. Patak Károly 1883. január 31-én született Martonvásáron, izraelita vallású családban.  Szülei Patak Manó és Deutsch (Déri) Kornélia. Martonvásáron az 1870-es éveket követően  telepedett le a Patak család. Egyetemi tanulmányait Budapesten francia–magyar–latin  szakon végezte, ezt követően 1905-ben Szolnokon dolgozott, mint gyakorlótanár. A  következő évben Nagykállóra került helyettes majd rendes tanárnak. Öt nagykállói  esztendőt követően Losoncon, a főgimnáziumban folytatta pályáját rendes tanárként.   A losonci gimnázium értesítőjében az alábbiakat olvashatjuk Patak Károlyról: „[…] buzgó  és lelkesült harcosa volt […] a felvilágosodottság által súgalt erényeknek, épp oly  kérlelhetetlenül fordult kivétel nélkült azok ellen, akik tudatosan vagy elvakultan a sötétség, a faji vagy a felekezeti elfogultság, a gyűlölet, a konkolyhintés, a hatalmaskodás, és más  alacsony indulatok szolgálóivá szegődtek […].” A tanári munkával együtt, Nagykállón  megkezdett hírlapírói munkáját a Nemzeti Munkapárttal szimpatizáló helyi újságokban –  Felsőnógrád, Losonc - folytatta. Cikkei aktuálpolitikai, oktatásügyi és a színházi élettel  kapcsolatos témában íródtak. Patak Károly 1914 őszén egészségi állapota ellenére önként  jelentkezett katonának. A hajmáskéri katonavárosban eltöltött időt követően a 16-os  tüzérség kötelékében harctérre került. Patak Károly a 16-ik tüzérezred önkéntes  szakaszvezetője 1915. május 18-án az északi harctéren ellenséges golyótól szíven találva,  hősi halált halt. Naplórészlet:   „Április 23. Dobringernél. Dobr[inger] telefonon adja a parancsot. 3-kor kezdődik a nagy  tüzelés. A ház előtt üldögéltem. A tisztek is kinn. 3 előtt valamivel rettenetes süvítés a  levegőben.  25 lépésre tőlünk robbant egy srapnell. Mindjárt utána, még közelebb két  gránát az orosz schwerből. Mindenki kitódult, ijedt, halálsápadt arcok. A második lövésnél,  amint lehajoltam, hogy az ajtó felé menjek födél alá, a robbanáskor egy földdarab csapódott  a koponyám közepére, jól megütött. Utána még egy lövés az istállóba. Mondhatom, a hatás  félelmetes volt. Szerencsére az utolsó lövés nem robbant föl, 3 méterre volt a háztól.  Megnéztem a robbanások helyét: 1 méter mély, 2 méter széles, szabályos örvény a  földben. Csodák csodája, hogy sebesülés nem történt. Egy órával utóbb az egész  parancsnokság kiköltözik a házból, egy ágyúállás mellé, fedezékbe.  Április 24. ½ 12-kor egy negyedórai általános tüzelés. Az egyik üteg golyói fölöttünk  süvítenek. Közülük három érthetetlen módon, idő előtt explodál. Kettő éppen fölöttünk.  Szerencsére senkinek sem történt baja. Halljuk, hogy a tegnapi ágyúzásnak borzasztó  hatása volt, az oroszok tömegekben feküsznek holtan. A déli órákban egy parlementaire  ment az oroszokhoz, egy tiszt zászlóval és kürtössel, hogy fegyverszünetet kérjen a  halottak eltemetésére. Az idő napok óta nyári meleg.  Április 26. Nagyberezna. Fáradtan jöttem haza este ½ 10-kor, bemegyek a faluba, a  batterie-tól senki sincs ott. Hallom, hogy az oroszok gránátokkal lőtték a falut, egy csomó  ember meghalt és megsebesült, az egész katonaságot kilakoltatták. A mieink közül egy  telefonista, két tisztiszolga meghalt. Kinn a falu mellett, aztán megláttam a mieinket. Puszta  földön aludtam, nagyon fáztam. 28-án Nagybereznára vittem egy ágyút. Az úton lovam egy  autótól megijedt, én leugrottam, nagy nehezen elvezettem az autó mellett, hirtelen jön egy  másik. A ló annyira megijedt, hogy első lábaival karom fölött átugrott, engem elrántott. A ló  lábai alatt feküdtem, de a ló nem lépett rám. Vendéglőben túrós csuszát ettem. Találkoztam   [Josef] Bolemannal. Úgy örültünk a viszontlátásnak, mint a gyerekek. A peronon egy  ösmeretlen női utast láttam, kisgyerekkel, egész meg voltam hatva. Mikor láttam én női  utast? Most napokon át szabad ég alatt vagyunk. Minden harmadik nap ordonánc vagyok a  Gruppenkomm[andans]nál.  Az idő szép, elég jól telnek a napok. Újra két batt[erie] érkezik,  most már vagy 10 batt[erie] van a faluban. Azt mondják, tegnap Gorlicénél 8000 oroszt  fogtunk 50 ágyúval.  Május 7. A Gorlicénél fogott oroszok száma eddig 50.000 emelkedett, nagy  hadizsákmánnyal. Várjuk az oroszok visszavonulását. Nálunk mindennap veszteségek. Az  orosz schwerével tüzel ágyúinkra, egyik emberünk elesett. A szomszéd ütegnél (44-es) egy  hadnagy, 4 ember meghalt egyetlen gránáttól.”